"Egy lángot adok, ápold, add tovább." /Reményik Sándor/

Kedves Látogató!

A 2007-es esztendőben nagy iskolabezárási hullám söpört végig az országon. Ebből Szombathely városa sem maradt ki, itt is több iskolát bezártak.

Evangélikus gyülekezetünk akkori presbitériuma egy merész, de mindenképpen segítő szándékú döntést hozott, miszerint az Evangélikus Egyház szombathelyi gyülekezete vegye át az egyik bezárásra ítélt iskolát. Ez volt a Szent László király utcai intézmény, igen leromlott állapotban. Az iskola közvetlen környezete sem volt túl bizalomgerjesztő, hiszen akkor vele szemben egy elhagyott gyártelep volt.

Az iskola átvételét az akkori parókus lelkész Gregersen-Labossa György kezdeményezte, aki felkért, mint egy másik iskolában regnáló igazgatót és tanügy-igazgatási szakembert, hogy vegyek részt az új evangélikus iskola elindításában.

Fenntartónk az iskolát a méltatlanul elfeledett és sok ideig tiltott költőről, a kolozsvári születésű, evangélikus családból származó Reményik Sándorról nevezte el.

Rövid időn belül egy nagyon lelkes, tenni akaró tantestülettel kezdtük meg a munkát.

A lelkesedés, a tantestületben uralkodó kiváló légkör feledtette velünk a nehézségeket.  

Névadónk példájából, gyönyörű írásaiból, gondolataiból merítve fogalmaztuk meg nevelési céljainkat, elveinket, azokat az értékeket, melyeket evangélikus iskolaként fontosnak tartottunk.
Az elmúlt időszak alatt, mindezt büszkén hirdetve végeztük munkánkat. A reánk bízott gyermekekkel a legnagyobb szeretettel, törődéssel, odafigyeléssel foglalkoztunk, hogy megtalálva lelki békességüket, értelemben és testben is erősödhessenek.
Áldozatos munkánk, tantestületünk elhivatottsága, szakmai felkészültsége, és a sok-sok okos, ügyes, intelligens tanítványunk hamar röpítette város szerte, és azon túl is, iskolánk jó hírét.
Mára művészeti tagozattal, két tagintézménnyel bővülve, patinás, ugyanakkor modernül megújuló épületeinkbe várjuk leendő tanulóinkat. 

Ezt az EMLÉKKÖNYV-et azért indítottuk útjára, hogy bele kerülhessenek mindazok, akik iskolánk padjait koptatták, akik nevelték, okosították és útjukra bocsájtották őket.

Szeretnénk, ha e honlap felidézné a múltat, a szép közös emlékeket, élményeket mindazoknak, akik ide látogatnak. Bár gyorsan száll az idő, s e rohanó világban egyre nehezebb megállni egy pillanatra és visszaemlékezni honnan is indultunk, kik voltak a társaink, barátaink, tanáraink, de reménykedünk abban, hogy iskolánk volt és jelenlegi diákjai, pedagógusai, továbbra is egy közösséget alkotnak, és a Reményiki lángot, nemzedékről nemzedékre átadják, és imáikkal kérik a Jóisten áldását iskolánk közösségére.

Sátory Károly
főigazgató